Ihre Browserversion ist veraltet. Wir empfehlen, Ihren Browser auf die neueste Version zu aktualisieren.

 

A száműzött, egykori magyar író költemény ciklusa három versének egyikét kapta ajándékba megjelentetésre a Nemzeti Akadémia. 

"Az utolsó idő", "Az utolsó álom" s 

"Az Utolsó Ember" 

A tragikus helyzethez most illik a legjobban;

 

Az Utolsó Ember  

Felettem gépek szálltak, s
nyomukban a bombák hulltak. 

     Könyveimet, bennük a bölcsesség magva,             s álom hó szmokingomat szippantásnyi         füstté oszlatta a bomba. 

             Most itt ülök a palota alatti                áttörhetetlen biztonságban.
A palotát elfújta a bomba.

Itt most csend van.
Mély, örök csend. 

A rádiók mind hallgatnak a Födön.
Nem zúg az erdő,s
gőzzé omlott már a szél is.

Itt él nálam homályba sápasztva
az utolsó virág.
Odakinn hamu takar mindent.

Nem tudom mit tegyek, mit mondjak.

Tán jobb, ha nem is gondolkodom többet.

Nem tudom mit mondanék,
ha távoli csillagok lakói jönnének.

Mit mondanék, milyen volt-e világ?
Szép volt, vagy érdekes?
Vagy tán mégis más? 

Milyen volt az ember aki
elégette világát és magát? 

Elmondani nem lehet,
látni kellett volna.
Érezni, hogy élt,
s tudni minden vágyát. 

Én az Utolsó Ember vagyok,
túl a világon, egy halott bolygón. 

Nincsen múltam, csak egy halom pernye.   S jövőm lenne a jégbedermedt ég?

Már a Nap sem süt át a füstön és már
én sem érzek semmit.
S mindent eltakarni hull a hó,
csak hull a hó...

 

Constantin Helios   

 

Felső tízezer

(High Society)

amerikai film, 1956

High SocietyHigh Society

 Grace Kelly - a "hideg istenség"

  

 A Nemzeti Akadémia emlékkönyvéből

 

Marceline Desbordes-ValmoreMarceline Desbordes-Valmore

Marceline Desbordes-Valmore
(* 20. Június 1786 Douai;

† 23. Július 1859 Párizs)

 

"...Vous ne rejetez pas la fleur qui n'est plus belle,

Ce crime de la terre au ciel est pardonné.

Vous ne maudirez pas votre enfant infidèle,

Non d'avoir rien vendu, mais d'avoir tout donné..."


 

A Nemzeti Akadémia közreadja az egykori magyar író, Dr. Constantin Helios úrnak 

a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában 1972 Március 20-án   "Régi nyár" címmel  megjelentetett és már április  3-án betiltott verseskötetéből vett költemény két záró szakaszát.

 

Mire megvirrad

"... 

Ne sírj, holnap már Párizsban leszünk.
Az ajtóból nézz vissza, emléket viszünk.
Látod, házunknak könnye hull velünk,
de néha majd mi is ráemlékezünk
egészen hajnalig.

Utolsó éjszakánkat éljük át a télben
s a tavasz ünnepét köszöntjük, ébren.
Nincs más szerelmünk, csak a szabadságunk!
Boldog áhítattal reá várunk
egészen hajnalig."

 

Constantin Helios

 

Nemzeti Akadémia

 *

Emberi Jogok Napja

 

A Nemzeti Akadémia december tizedikén, az Emberi Jogok Napján, a washingtoni Arlington Palotában együttes fogadást ad a Noble House Private Banking meghívására.


Ritka alkalom, amikor a diktatúrák maradvá-nyai feletti diadalt ünnepelhetünk, mint most is, a spanyol fasizmus legyőzésével.


Az emberi szabadság és a közvetlen demok-rácia egyik legalattomosabb ellensége, az eurofasizmus még létezik, de már védekezik és előbb-utóbb csak rossz emlék lesz belőle.

A Nemzeti Akadémia szeretettel meghívja a honlap olvasóit együttes ünneplésre a "Fascination" c. angolkeringő felemelő dallamaira készült - Luca Bussoletti és Tjasa Vulic - videoval.

 

Dr.Szekeres László
főtitkár 

2017 December 5.

FASCINATION - https://youtu.be/SuuKlgkwDc4
FASCINATION - https://youtu.be/SuuKlgkwDc4

Nemzeti Akadémia

 ***

 


Válságban a pedagógia ?
 
 
Mariola Bubna-Littitz és
Dr. Constantin Helios
tanulmánya részletét közöljük
 
 
A nevelés nem minden, de mindennek alapja.

Nevelni csak szeretettel lehet, melyhez hozzátartozik az odafigyelés, korrektség, gyengédség, tolerancia, megértés, sok idő, akadémiai kultúra, akarat és sok pénz.
Nem aféle bárgyú vallási szeretetre gondolunk, melyben ha megdobnak kővel, kenyérrel illik visszadobni.

A politika által félrevezetett ember fájdalmas történelme során megélt stresszt, fóbiát és traumát a tudomány jelenlegi állása szerint az ember idegrendszeréből nyomtalanul eltüntetni nem lehetséges.

Részben ezért is van szükség arra, hogy egy ország tantervét doktrínáktól, politikai nézetek-től és vallásosságtól mentes pedagógusok állítsák össze és a gyakorlatban is megvaló-sítsák.
Hogy az oktatás következtében ne keletkezzék feszültség, ellenségeskedés, mely a pedagógia nyersanyagát, a gyermeket lefelé húzza.
Mert ilyen módon a csiszolatlan gyémántból sohase lesz brilliáns. 
 
Se Magyarország, se más országok politiku-sainak nem lehet beleszólása a tantervbe, melynek egyik eleme a történelem oktatása.
A történelmet nem lehet hátrafelé irányban újraértékelni és minden kormány ízlése szerint átírni.
Tanítani csak igazat szabad, mert az igazság szépség, s a szépség igazság.

Egy ország tanterve, pedagógiai tananyaga összeállításához  politikusoknak nincs joguk, mert annyira azért nem intelligensek és nem képzettek, hogy mindenre megfeleljenek.
A tudománytalan hazugságok ködében, vallási és politikai doktrínák zagyvalékában felnevelt generáció eltéved.

Ez történt a huszadik század elveszett generációival is, melyeket a fasizmus és a kommunizmus áldozatainak kell tekinteni.
A súlyos agymosásban végzetesen megragadt, indoktrinált emberek, a rendszereik összeom-lása után képtelenek a tiszta lappal való újra-kezdéshez, ezért szellemileg és erkölcsileg értéktelennek bizonyulnak.
Ez a tézis nem tévesztendő össze a fasizmus és kommunizmus beteges ideológájával, melyben az emberi fajokat  felsőbbrendűnek és alsóbb-rendűnek, osztályellenségnek és osztályide-gennek sorolták be.
 
Az olyan ember, aki nem rendelkezik a legelő-kelőbb és legemberibb tulajdonsággal az együttérzéssel, nem ismer bűntudatot, nincs felelősségtudata, s az önfenntartáshoz szüksé-ges szellemi és gyakorlati képessége, aki a másik ember létébe belekapaszkodva akar megélni, s ideológiai "hivatástudatában" felette uralkodni, nem csak szellemileg rok-kant, de súlyos  károkat is okoz az emberi civilizációnak.

A kitől-mitől "függetlenített párttitkárok", "Gauleiterek", püspökök, ilyen-olyan rabbik, muftik és valódi álszentek ideje a huszadik században végleg lejárt.

A hit és a vallás korszaka után már a tudomány korát éljük, melyben kizárólag akadémiai tu-dásra épült racionalizmusnak van létjogosult-sága, de semmi másnak.

Se történelmi-politikai, se vallási legendák nem képeznek értéket, melyet a New-York-i tőzsdé-ken meg lehetne vásárolni vagy nyereséggel el lehetne adni.
A kulturális értékek - mint a történelmi korok tartozékai -, más kategóriába tartoznak.

Csak az emberi kategória valódi érték, de semmilyen más, képzeleten, hiten és dogmán, doktrínán és az erősebb ököljogán alapuló, a természet örökérvényű írott és íratlan törvé-nyeinek ellentmondó próbálkozás nem vezet sehova.

Az emberi történelmet nem lehet átírni akár csak egyszer is, vagy harmincháromszor, mert ami történt és ahogy történt, az megtörtént.
S megtörtént dolgokat meg nem történtté tenni még Isten se tud, mert Ő is "csak Isten."

 
Nemzeti Akadémia

 

 

 

Virágok a jégben

 
  



Virágok a jégben

  

Az elmúlt évtized közepén már leszállt velem a repülőgép Grönlandon, de csak 2012 júliusában léptem először erre a kopárnak és hidegnek gondolt nagy szigetre, Kangerlussuaq repülőterén. 

Tavaly nyáron egy Grönlandról szóló tájékoztató filmben láttam néhány törékeny virágot, melyek a jégben élnek, jobban mondva a jég közelében a sziklák közötti gyér talajon.

Váratlanul megszólalt egy régi-régi dal, mely egyedül csak nekem szólt.

A rákosi-kádár terror uralom alatti temetői csendben mi is sokat éheztünk anyámmal, de belső, szilárd tartásunk életben tartott bennünket a kopár szigeten - valahol Magyarországon. 

Egyszerre már nem vágytam semmire az életemben, csak meglátni Grönland virágait, melyek egykori sorsomra emlékeztettek engem.

A kontinenseken minden más virágnak van elég ideje arra, hogy kihajtson, megnőjön, kibontsa szirmait és megérlelje magját, melyből jövőre ismét megújul az élet. - Isten egyszeri ajándéka. 

Grönland virágait látván elakad az ember lélegzete.

Ezeknek a virágoknak néhány rövid hetük van, mert a grönlandi nyár csak Júliustól Augusztusig tart, viszonylag szeles és a hőmérséklet tizennyolc fok körüli.

A gyér talajban, vagy inkább a kövek közé beszorult kevéske földben, szinte a semmiben kapnak életre ezek a kis virágok, melyek dacolnak minden hideg széllel s olykor a nagy viharokkal. 

Szívszorító élmény látni a törékeny, szép virágokat, melyek saját intelligenciájukkal tudják, hogy sietniük kell, mert a nyár nagyon-nagyon rövid.

A szerény virágocskáknak Amerikából magammal vitt, életet adó földet ajándékoztam, melyben könnyebben megkapaszkodhatnak és megérlelhetik magjaikat. 

Beszélgettem is egy kicsit velük.

Megköszöntem nekik, hogy ilyen szépek s azt is, hogy nekem is nyíltak egyszer az életem folyamán, melynek emlékét magammal viszem az örökkévalóságba.

Sok ember nem tudja értékelni az életet, mely egyszeri és megismételhetetlen.

Vannak akik csak lógatják lábukat egy folyóparton és egy sörösdobozba kapaszkodva elégedetlenkednek az élet ajándékai miatt s a nagy semmittevésben nem is veszik észre, hogy az idő múlásával örökre elveszítik fájdalmasan dédelgetett lelküket.

Mindenkinek adott Isten valamit életútjára, de sem a politikai pártok bűvköre, sem a hazug egyházak, sem az éjszakai ricsajban, sötét csillagoktól világító bukjel lokálok nem alkalmasak az élet értelme megtalálására.

Az ilyen létnek nincs értékes tartalma.

A valódi élet sokoldalú, sokszínű és mindig van valami értelme, csak meg kellene találni a nagy keresés helyett.

Ezekről a kövek között is megélő és jövőre is kihajtó kis virágokról kellene példát venni minden, az élettől fáradt, életúnt embernek, akinek lelkét észrevétlenül megmérgezte a mindenféle oldali politika.

Az embernek nem jobboldali és nem baloldali politizálásra, se imádkozásra, se a múlt feletti sopánkodásra van szüksége, hanem munkára, mellyel megteremti magának azt a saját milieut, ahol értelmes életet élhet, mint ezek a szerény és törékenységükben is az életerőből példamutató grönlandi virágok a jégben.

Dr. Constantin Helios

Független individuum 
 
 
A személyiség, az egyéni individuum megsemmisítésére törekvő erő ellen az egyik leghatásosabb módszer, ha a megcélzott nem akar másokra hasonlítani és nem akar olyan lenni mint mások.
(Saját motto; 
Azért nem akarom ezt vagy azt, mert te akarod.)
- Minden pofont vissza lehet adni, de mindenről hallgatni kell mert a siker a teljes titoktartástól függ.
 
Minden ember különbözik a másiktól, mert egyszeri és megismételhetetlen.
A másik ember gondolati és érzelmi világának elutasítása, és szellemi befolyásának való ellenállás a saját, független individuum kialakításának első lépése.
 
A szellemi és lelki depresszióra irányuló gondolatok terjesztői negatív beállítottságú, romboló, rosszindulatú, sötét érzelmi világú, embernek nem mondható, lélek és erkölcsi identitás nélküli kreatúrák, ezért semmiféle provokációikra nem szabad reagálni.
A provokáció legfőbb célja az ellenfélre kényszerített harcmodor, vagy a harc nélküli megfutamítás.
 
A pozitív gondolkodásmód terjesztői a harc nélküli feladás, mások leszerelése s a bársonyos meghülyülés reklámjai, ezért velük szemben kritikusan kell gondolkodni.
Mottojuk; 
"ne törődj azzal, mit hoz a holnap" 
 
A szabadság ellenségei sokoldalú, titkos tevékenységet folytatnak a független szellemiség ellen, az önálló individuum megsemmisítésére és alávetésére.
 
Paternalista - atyáskodó - lekezelő módon, önmagukat a másik fölé emelvén, gyakran övön aluli ütésekkel támadnak, erkölcsileg rombolnak.
 
Kiszemelt áldozatukra hamar rásütik az elmebeteg jelzőt - noha a támadók között egyetlen psychiáter sincs.
Áldozatukat a támadók megpróbálják alvilági és félvilági, proletár stílusban, az ágyon keresztül szemlélve, az éjszaka kategóriájába lerántani.
- A provokáció ellen nem könnyű védekezni, de nem lehetetlen.
 
A mindent bevető stílus általában a baloldalra jellemző, mert ott az egyengondolatok jegyében "minden ember egyenlő." 
Az emberi méltóságot sem a baloldal, sem a szélsőjobb nem ismeri, bár ennek ellenkezőjét állítja.
 
A tudat rombolására óvatos, de következetes behatolással próbálják megsemmisíteni a másik ember személyiségét.
A behatolók önmagukat jobbnak, jólértesültnek, vezetőszerepre kiválasztottnak állítják be, bár hiányzik belőlük a legelőkelőbb és legemberibb tulajdonság, az együttérzés.
 
A tudat alatti rombolásra egyik legveszélyesebb behatolási módszer a "jóakaró" bizalmas stílusa a megtámadott legérzékenyebb pontja kikémlelésére.
 
A szabadság ellensége első és legfontosabb lépése az áldozat  anyagi létalapja elrablása valamilyen indokkal.
- Akit anyagilag alávetettek, az meg van törve.
 
Anyagi függőség következtében az alávetettben kisebbségi érzés is keletkezhet, mely gyűlöletté válhat.
- Az egész életen át hordozott gyűlölet felemészti, megmérgezi az ember lelkét.
 
A titkos, alattomos támadók "segítséget" ajánlanak fel, így a kétes segítség elfogadója észrevétlenül áldozatul esik.
 
A másik ember szellemi alábecsülése az egyik leghatásosabb fegyverük.
Mottojuk; 
"te ehhez nem értesz", 
" ezt mi jobban tudjuk."
 
A manipulátoroknak szükségük van információkra, melyekhez akár törvénytelen módon is hozzájutnak.
Olyan benyomást keltenek, hogy ők a törvény oldalán állnak és tevékenységük törvényes, míg az áldozatul kiszemelt cselekedete törvénybe ütközik.
Mottojuk;
"mondj el mindent, mi úgyis tudunk mindent."
 
A szabadság ellenségei az áldozatul kiszemelt emberről feltételezik, hogy annak valamilyen irányú politikai nézete és valamilyen vallása van, melyek kitűnő alapok a manipulációra.
Aki nem vallásos és nem politizál, ahhoz nem lehet könnyen hozzáférkőzni, se a tudatába behatolni.
 
Az individualizmus ellenségei bűntudatkeltéssel, a velük való szembefordulás elnyomásával kísérleteznek.
 
Áldozatuk szellemébe vésik az ellenállás eleve reménytelensége tudatát, azt sugallva, hogy így jó ahogy most van, s ami ezután jöhet, az rosszabb lehet.
A védekező - defetista - támadás letör minden kezdeményezést.
 
Tehát az áldozatot önként le akarják mondatni az új út kereséséről, a kollektívából való kiválásról.
Mottojuk; 
"te se vagy különb", 
"egy fecske nem csinál nyarat", 
"minden más rendszer rossz volt, de ez a mostani a jó és nem múlik el soha" stb.
 
A szabadság ellenségei szocialisztikus vagy vallási egyengondolatok, "egyenérzések" terjesztői.
Nemzetiségi, vagy azonos vallási alaphoz való tartozás, "oldalon való" állás álarca alatt a manipuláció lehetősége szinte korlátlan.
Motto;
"te is olyan, én is olyan..."
 
Egyik taktika a saját sérelmek felnagyítása, mellyel bűntudatot ébreszthetnek s így folyamatossá válhat az áldozat agymosása és lélekmérgezése.
Motto; 
Az ellenséget már akkor meg kell semmisíteni, melőtt az még kinyítaná a száját.
- "Te nem szenvedtél annyit, mint amennyit mi szenvedtünk..." 
(...ezért minden kártalanítás, jóvátétel minket illet, neked csak a szép jövő reménye marad, s tiéd a mennyek országa, stb.)
 
 
Dr. Constantin Helios
*
 
Szójátékok 
 
Baranyai magyar nyanya aranyai,
Magyar nyanya baranyai aranyai,
Baranyai nyanya magyar aranyai.
 
 
 Dr. CéHá nyelvi kincsestárából
 
*
 
    Diamond Diamond
 
  Mata Hari Mata Hari
 
   Mata Hari Mata Hari

Mata Harira emlékezünk, a világszép táncosnőre, akit az első világháborúban az egymással vetélkedő, féltékeny francia katonatisztek - a löttyedt tyatyák - kémkedéssel vádoltak és 1917 Okóber 15-én jogtalanul kivégezték.
Bűntettükért a francia katonatiszteken átok ül; vigye el őket az ördög még a mai napon.

Dr. Constantin Helios        Nemzeti Akadémia

 

 *

 

Sarah BrightmanSarah Brightman

 Sarah Brightman

Montserrat CaballéMontserrat Caballé

Montserrat Caballé 

Maria de Montserrat Viviana Concepción Caballé i Folch
*1933 Április 12, Barcelona; †2018 Október 6.


A Nemzeti Akadémia tagjai tisztelettel emlékeznek meg a több mint

négyezer fellépésével világhírt szerzett operadiváról,

Maria de Montserrat Viviana Concepción Caballé i Folch asszonyról.

Rendkívüli hangja hiányozni fog mindnyájunknak.
Montserrat Caballé már az örökkévalóságban énekel

azoknak, akik ezt megérdemlik.

 

Nemzeti Akadémia

 

  

A Nemzeti Akadémia néhány képet közöl a washingtoni Arlington Palotában

több évvel ezelőtt készített felvételeiből.


A  szecesszió, a régitől való elszakadás új művészeti iránya stílusában kreált teaszalon csodaszép bútorainak romantikus, szenvedélyes vonalvezetése a tizenkilencedik és huszadik század fordulója évtizedei letűnt világát idézik.

 

Tea salonTea salon

Tea salonTea salon

Tea salonTea salon

Tea salonTea salon

 

  

Nemzeti Akadémia  

 *

Öröktől fogva

 

A Nemzeti Akadémiának némi rábeszélés után sikerült az egykori magyar író egyik költeményéből vett sorokat megjelentetni.
A költemény a Perzsiát Iránná deformált terror forradalom alatt íródott Cyrus trónörököshöz, akinek Dr. Helios 1996-ban egy brit birodalmi fogadás alkalmával át tudta adni ajándékát.

A költemény érdekessége a sorok dactylusokba foglalása, mely magas technikai tudást bizonyít a száműzött író részéről.
Az ártatlanul üldözött és súlyosan bántalmazott író a magyar néptől és kultúrától elfordulva küzdötte fel magát a megsemmisülésből az emberi sorba, ahonnan kitaszították a magyar néptől idegen sztálinista-fasiszta zsidó banditák.

Végül is nem a meggyötört és kitaszított ember veszített a hatévi üldözés és kínzás gyalázata után, hanem a magyar nép, amiről a jelenlegi kormányzat nem eléggé művelt és szalonképtelen tagjai nem akarnak tudni.

A költemény első szakaszát és a zárószakaszt nem közöljük, mert el kell kerülnünk a plagizálást, ami érdemtelen haszonhoz juttatná ma is a magyar hatalom bitorlóit.
Az első szakasz időmértékes verselésben indul, melyből csak egy sort idézünk.

A következő sorban olvad bele az időmértékes verselés dactylusokba (mely maskulinumot jelent latin fordításban.)
A dactylusokból ismét időmértékes verselésben olvadnak ki a befejező sorok.

Olvassák a haza kitaszított tehetségének megjelenésre engedélyezett, számunkra megtisztelő szavait.

 

 

Öröktől fogva

"...................................................................
Most halálnak madara száll országod egén.

Xer-xes és Dari-us u-tó-da

Cy-rus,húzd ki a kar-dod!


Két e-zer é-ve, míg állt biro-dal-mad,
sen-ki se tud-ta, hogy szám-üze-tés-sel
ár-va fe-jed-re Cy-rus her-ceg

el-jön a nap.


Sem-mi sem ö-rök Cy-rus,

s tud-juk, bál-vány mind leom-lik.

Most köny-nyek mos-sák ho-nod,

s á-lom palo-tá-dat,

de ..............................................................."

 

Dr. Deák Margit

művészettörténész

 Nemzeti Akadémia

 

*

"A hattyú"

A hattyúA hattyú

 

A hattyúA hattyú

Amerikai film - 1956

Rendező Charles Vidor - Molnár Ferenc színműve alapján.


A mai világban egyre több ember boldogtalan, mert érzése szerint többet, jobbat érdemel.
De senki sem akar - s talán nem is tud - arra gondolni, hogy egy cél elérése csak hatalmas küzdelem árán lehetséges, s nem is biztos, hogy a csúcson a neki megfelelő életformára talál.

- Alexandra hercegnő szökésre szánta el magát a házitanítóval, de az anyja figyelmeztette:
Maradjon meg abban a világban, melybe beleszületett.

Egy hercegnő ott olyan mint a hattyú a tó tükrén, mely méltóságot áraszt és előkelő.
De mihelyt kimegy a partra, hasonlít az alacsony sorból való rokonára, vagyis a libára.

A film akkori és mai tanulsága;
mindenki maradjon meg saját milieujében, melybe beleszületett.

Aki nem született előkelő arisztokratának, az a paloták világában esetlen lesz és boldogtalan, mert nem találja meg a helyét.

Megfordítva is érvényes a filozófia.
Előkelő ember a gyalognép közt nevetségesen hat, mert az előkelőség útálatot és irigységet vált ki a nevelés hiányában tanulatlan, csiszolatlan, szegények körében.

 

 

Nemzeti Akadémia

 

*

  Képgaléria          

 
Képgalériánkban bemutatjuk a szecesszió egyik művészét
 
Alfons Maria Mucha 
(*1860 Július 24- †1939.)
     
1894-ben A. Mucha elkészítette litográfiai plakátját a Théâtre de la Renaissance, Gismonda előadáshoz, melyben a kor leghíresebb színésznője, Sarah Bernhardt játszotta a főszerepet.
 
 
Sarah Bernhardt
 
(Alphonse Mucha - Sarah Bernhardt-Plakát 1894,1896)
 
 
A plakát 1885 Január 1-én jelent meg, s Alfons Mucha egyetlen éjszaka alatt híres lett.
A főszerepet játszott színésznőre a hirtelen siker mély benyomást tett, s a plakátművész hatéves szerződést írt alá.
 
A Kaméliás hölgy plakátja más volt, mint ami 1896-ban készült.
 
 
        
 
     
A tizenkilencedik századi romantika jegyében készült művek hűen tükrözik a felvilágosodás korának szenvedéllyel teli érzelmi világát.
 
 

Emotion
 
 
 
 
Impresszionizmus
 
 
 
 
1880 körül az impresszionizmus reakció a kortársi realista festészetre.
A történelmi festészettel, a kép tartalma túlshangsúlyozásával való szembefordulás, ugyanúgy, mint a romantika érzelmi túlfűtöttségével, a szigorú formai akadémikussággal és a műhelyfestészettel.
 
 
Már nem a kép megkomponáltsága, hanem a színek kerülnek előtérbe.
Fekete, vagy sötét színek szinte teljesen eltűnnek.
 
 
Világos formák, éles kontúrokkal már teljesen hiányoznak s a képek a  pillanat festészetéről beszélnek.
A színeket természetességükben alkalmazva, a kép egy optikai keverék lesz a megtekintőnek.
 
 
Az impresszionisták központi motívuma a természet és a fény.
A festők gyakran a szabadban festettek, mert a mesterséges fényt elutasították.
 
Szecesszió
 
 
 
 
Amint a 19.század végén Európában a politikai helyzet egyre jobban kiéleződött, a művészek a közeledő háborút "megtisztulásnak" tekintették, ugyanis a régről eredőtől megszabadultak és egy komplett új művészeti felfogást akartak kifejleszteni.
 
Angliában kifejlödött az "Arts & Crafts" mozgalom, mely később mint szecesszió vagy új művészet egész Európában elterjedvén a viktoriánus forma ideálok ellen fordult.
 
A szecesszióval, mely nagyon is a szimbolizmushoz ragaszkodott, a művészet ismét értékes, dekoratív és egyedi lett.
A drága anyagokhoz való ragaszkodás különösen Gustav Klimt "Aranykorára" volt jellemző.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Expresszionizmus
 
 
 
 
Az új évszázaddal a művészet világa is új lendületet kapott.
Az expresszionizmus ismét elfordul az anyagias világszemlélettől és a szellemi kifejezésekre koncentrál.
 
A régi hagyományokat minden eszközzel meg akarja törni és mint egy új kezdetnek, a háborút kívánja a társadalmi formák feltörésére.
 
Hogy milyen naívan gondolkodtak az expresszionisták, az hamarosan kiderült.
Bár feltétlenül megjavítani akarták a körülményeket, mégse kínáltak ehhez javaslatokat.
 
 
 
 
Az expresszionizmus oszthatatlan minden csoport számára, mely előnybe helyezi az emberábrázolást annak szomorú psychikai helyzetében.
 
 
 
 
 

 

  

Hachi, a leghűségesebb barát

(Hachi; A Dogs' Tale)

Amerikai film, 2009

Dráma

 

Rendező;  Lasse Hallström

Szereplők; Hachi, Richard Gere, Bill Johnson, Vicki Shigekuni Wong

 

Parker Wilson egyetemi tanár egy kiskutyát talált, akinek nem akadt gazdája,

ezért magáhozvette és nagy szereteben felnevelte.
 Hachi minden nap ötórakor várta őt a vasútállomás előtt... 

A zenetanár szívrohamban meghalt és Hachi egész életén át várta jó gazdáját

a vasútállomás bejáratánál. 
- Amikor a professzor elvált felesége tízév után meglátogatta egykori férje sírját,

találkozott Hachival a vasútállomás előtt. 


A leghűségesebb barát megértette, hogy jó gazdája nem jöhet soha többé.

A találkozás után hamarosan ő is eltávozott az örökkévalóságba,

ahol rátalált rég nem látott gazdájára.


Nemzeti Akadémia

 

 *

 
      
Adoratio
 
 
Mai classica philologia előadásunkban a megszólítások formáiról, címekről lesz szó.
 
Nagy ereje van a megszólításnak, mely ha illetlen, elrontja, vagyis eleve lehetetlenné teszi két ember jövőbeni kapcsolatát.
 
A magyar nyelv találóan mondja; "amilyen a zaggyonisten, olyan a fogaggyisten."
 
A második világháború előtt a magyar társadalom erős hierarchiára épült - baloldali megfogalmazás szerint osztálytársadalom, sőt "feudalista csökevény" volt - melyben minden ember tudta, hol a helye.
Ezért nem kerülhetett a csizma az asztalra mint a szovjat megszállók uralma alatt, amikor a kétszer két osztályt végzett akárkikből "valakik" lehettek.
 
Magyarország meghódítója, az orosz zsidó bolsevizmus a szilárd alapot akarta megsemmisíteni, mindenféle alattomos támadással és kitalációkkal.
El lehet gondolni, ha egy négyosztályt végzett, jókoranagy, bot csinálta bolsevikot méltóságos úrnak szólítottak volna, milyen groteszk lett volna.
Gyakran a zsidók gondolkodásmódjának elemzésével kell kezdenünk a dolgok menetét, s most is ezt tesszük.
 
Az "ici-pici-kibuci" stílus, az általános tegeződésben keletkezett "mindenki egyenlő és egyforma" ideológia mindenkinek visszataszító.
 
Két ember csak akkor egyforma, amikor alszik.
 
De amikor felébred, már két különböző és abszolút módon eltérő individuumokról beszélünk.
Az emberek se gondolkodásukban, se viselkedésükben, se vágyaikban nem egyformák és még csak nem is hasonlóak egymáshoz.
S így van ez jól és így van ez rendjén, mert az emberek természetüknél és képességeiknél fogva nem is lehetnek egyenlők.
 
Mindig csak a cselekedet számít, vagyis egyfajta eredmény - ugyanis a bíróság előtt is csak a cselekedetet lehet megítélni, de sohase a szándékot.
 
Ha az egyik ember szellemi tehetsége és munkája eredményeként valami konkrét hasznot tesz az asztalra, mindig tiszteletre méltóbb mint az, aki semmit se tesz, esetleg a hasznot erőszakkal elveszi.
 
Tehát az embereket meg lehet és meg is kell különböztetni - de nem negatív szándékkal, mert az ellenérzést kelt.
 
A kulturált megkülönböztetésnek formái, jelei vannak.
Az egyik a megszólítás, melynek mindig tiszteletet kell kifejeznie, ugyanis még a haszontalan ember is ember és nem sarokba utasítandó kutya.
Minden ember méltóságát tisztelni kell s ebben nincs kivétel.
 
A szláv zsidó bolsevizmus azzal kezdte uralmát, hogy mindenkitől mindent elkobzott.
Második lépés a nincstelenek elleni ideológiai szubverzió volt, vagyis a meghonosodott hierarchia szétverése.
Nekik az ember nem volt egyéb rabszolgánál, s így is bántak vele.
- "Hé te," "munkásnő álljon a sorba!" "nálunk mindenki munkás," "nem kellenek ide a királyok," stb. stílusában való megalázó bánásmód a mai napig mérgezi a magyarok szétmarcangolt lelkét.
 
Hosszú bevezetőnk után a megszólítások hatására és a nyelvek közti különbségekre térünk át.
 
Előbbi tanulmányunkban már foglalkoztunk a német és magyar nyelv néhány kifejezésének összehasonlításával, s most is a német nyelvet vesszük alapul.
 
A német nyelv a mindennapokban csak egyféle megszólítást ismer, mely tiszteletet fejez ki.
Ez pedig a "gnädige"/gnédige/ ...Frau - nagyságos asszony, 
(hímnemben gnädiger Herr) a germánok értelmezésében "nagyságos."
A "Gnade" szó pontos fordításban kegyelmet jelent.
 
 
A következő megszólítási fok a németben már nagyon magas, vagyis a "Hoheit" / hóhejt /- fenség - vagy Durchlaucht / durhlauht / ami a fenséggel azonos.
Fürstliche Hoheit - fürsztlihe hóhejt - fejedelmi fenség.
Kaiserliche /kejzerlihe / Hoheit - császári fenség.
Kaiserliche Majestät /majesztét /- Császári Felség.
 
A szavakat ebben az esetben magyarul is nagybetűvel kell írni, mert a Császári Felségből 
- magyarban Királyi Felségből - csak egy van.
Ugyanez az adoratio /adoráció - megtisztelés, megszólítás / jár az uralkdó feleségének, vagyis a császárnénak és a királynénak is.
 
A magyar nyelv Európa legfejlettebb, legkifejezőbb nyelve.
A tizenkilencedik századi nyelvújítás alaposan kicsiszolta a magyar nyelvet, melynek kulturáltsága és árnyaltsága egyetlen nyelv mögött se marad el.
 
A magyar nyelvben sokfajta megszólítás létezik - létezett - melyről sokan már nem tudnak, mert a bolsevizmus a magyar népet nyelvében is meg akarta semmisíteni.
 
A legegyszerűbb megszólítás volt egy félig-meddig ismeretlen személlyel szemben az "asszonyság" ill. "uraságod" szó.
 
Az egyszerű parasztasszony elszégyellte volna magát, ha asszonyságnak szólították volna.
A módosabb parasztembert a "gazda" szóval illett megtisztelni.
 
Ha a faluban volt valamilyen mesterember - legtöbbször patkoló kovács - a feleségét, aki gyakran már nem túrta a földet - már az asszonyság szóval tisztelték meg.
 
Ezután következett a "tekintetes" szó, mely gyakran köznemesre, vagy valaki másra utalt, mondjuk egy falusi tanítóra, akinek tekintélye volt.
 
Magyarországon minden tizenhetedik ember nemesi származású volt, csak sokan nem tudtak róla.
Ez az idegenek által a magyarokra kényszerített háborúkban való kiemelkedő bátorság jutalma volt vagy a királytól, vagy a hűbérúrtól, akinek a lovagi rangra emelt ember vazallusa lett.
 
A papság körében hasonló hierarchia uralkodik máig is a megszólításnál.
A "tisztelendő" úr, vagy atya általános szokás, s nincs szükség fokozatokra.
Az "eminenciás" kifejezés a püspöknek jár és a főpapságnak.
Róma püspökét - akit pápának is mondanak -, az "őszentsége" szóval különböztetik meg a főpapok megszólításától a mai napig.
 
A "tekintetes" utáni következő fokozat a "nagyságos" szó, mely megszólítás már valódi urat jelentett, akár egy gimnáziumi tanár, vagy egy többszörös bérháztulajdonos személyében.
 
A "méltóságos" szó, megszólításban már a magas köztizstségviselőt, mint a főispánt illette meg, de ide tartozott a bárónak, s a grófnak kijáró adoráció is.
 
A hercegnek  kijáró tiszteletet  a "fenség" szóval fejezték ki, vagy még hozzátették a "fejedelmi" szót, mely nem uralkodó családból származó bíborviselőre utalt.
 
De a "kegyelmes" kifejezés is megjárt neki, ugyanúgy mint a kormánytisztséget viselt miniszternek.
 
Az uralkodóház tagjait Magyarországon "királyi" szóval is megkülönböztették, vagyis "királyi hercegről, vagy királyi hercegnőről" beszéltek.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában tévesen "főhercegnek" mondták az uralkodó családjából származó császári, vagy királyi herceget.
Egy Habsburg herceget Ausztriában császári, Magyarországon királyi hercegnek kellett volna szólítani.

Ezen kétszerességnek vetett véget a "főherceg" szó, mely szerintük megfelelt - de a magyar történelmi hagyományoknak nem.
Az Osztrák-Magyar Monarchiáig Magyarországon főherceg nem létezett.
Helytte a királyi herceg cím volt érvényben.
 
Ebben az esetben a megszólítás "királyi fenség" volt, amit írásban név után nagbetűvel illett írni - az udvari etikett szerint.
 
Ezután már csak egyetlen megszólítási forma létezett, a "királyi felség", mely csak az uralkodót és nejét illette meg.
Irásban mindig nagybetűvel írandó.
 
Bizáncban, az "angyaloktól épített Konstantinápolyi Szentpalota" urának, a birodalom bíborbanszületett uralkodójának külön titulusa volt, melyet más uralkodónak nem adtak.
"Szentfelség" vagy "Szenstéges Úr."
 
Oroszországban ebben a tekintetben is túlzásba estek, mert uralkodójuknak a "mindenható" címet adták.
"Mindenható cár."
 
Beszélnünk kell még két megszólítási formáról is.
Az egyik a diplomáciában ma is használatos és elengedhetetlen "Excellenciás" ( ekszelenciás ), valamint az egyházi titulus, az "eminenciás".
A kettő nem tévesztendő össze.
 
A háború előtt a kormány tagjai se vették rossznéven, ha "excellenciás úrnak" titulálták őket.
 
Diocletianus császár a mintegy száz évig tartott anarchiát követően, uralkodását a rangok és titulusok rendezésével kezdte.
Részben ez is hozzájárult a rend és biztonság megszilárdításához.
 
A zsidóknál általános a tegeződés a hadseregben is, a "te is zsidó, én is zsidó" alapon, tehát nem lehet "urizálni".
A zsidók kizárólag saját erkölcsi tekintélyüket ismerik el de senki másét, ugyanis csak önmagukat tekintik embernek.
 
Ezért mások se ismerik el a zsidó tekintélyeket.
Érdekes lenne hallani, hogyan szólítják meg a jeruzsálemi főrabbit a hozzá szóló gyalogzsidók.
Biztosan nem mondják neki; "hé te", vagy "hé maga!"
Tehát náluk is lehet egyfajta hierarchia a megszólításban, mely az "első zsidót" illeti meg.
 
Más népek megtörésére és uralására nagy szorgalommal verték szét a tőlük idegen kultúrákat és életmódokat.
Ugyanis csak a zsidó életszemlélet alapján tudták térdrekényszeríteni a nemzsidó népeket, melyeket nem vesznek emberszámba - amit a nyilvánosság előtt tagadnak.
A tudomány eszközeivel azonban más bizonyítékok vannak...
 
A régi világgal, a régi megszólítási formák is lejártnak tekintendők.
De a kulturáltsághoz, a független egyéniséghez hozzátartozik, hogy tudjunk róluk.
Mert ha semmi se számít, ha már semmi se érdekes, egyszerre nem marad más, csak az üresség, ami nem mond semmit.
 
Manapság elegendő, ha egy hölgyet a "nagyságos asszony" szóval tisztelünk meg.
A "nagyságos úr" megszólítás kissé idétlennek tűnik, de olykor helyénvaló.
Egy nagyhatalmú oligarchát, akinek több pénz áll a háta mögött mint némely európai kormánynak, nem lehet más megszólítással "megpuhítani."
- Különben nem nyílik meg a pénztárcája sohasem.
 
A faragatlan magyar bolsevikok defetista / védekező / támadással is próbálkoztak, s az "uram" és "asszonyom" megszólításra nyeglén, arrogáns módon válaszoltak; 
- "Nem vagyok a maga ura - nem vagyok a maga asszonya."
Ennél nagyobb bunkóság már csak a szovjet dalban létezett, melyben a bunkócskát megénekelve azt felmagasztalták.
 
Legközelebbi előadásunkban a megszólítások hatásáról értekezünk és az idegen szavak eredeti, megfelelő írásmódjáról és kiejtéséről.
Érdekes és tanulságos lesz, olvassák olyan szeretettel, mint amilyennel mi leírjuk.
 
A kulurált akadémiai stílus sohase megy ki a divatból.
Akármilyen politikai rendszer is következik, a bunkóság maradjon ott, ahova való.
A szláv zsidók által uralt szovjetségbe.
 
Nemzeti Akadémia