*
Az úri Magyarország kultúrája
Budapesti Operaház
*
Sarah Brightman
Montserrat Caballé
Maria de Montserrat Viviana Concepción Caballé i Folch
*1933 Április 12, Barcelona; †2018 Október 6.
A Nemzeti Akadémia tagjai tisztelettel emlékeznek meg a több mint
négyezer fellépésével világhírt szerzett operadiváról,
Maria de Montserrat Viviana Concepción Caballé i Folch asszonyról.
Rendkívüli hangja hiányozni fog mindnyájunknak.
Montserrat Caballé már az örökkévalóságban énekel
azoknak, akik ezt megérdemlik.
Nemzeti Akadémia
A Nemzeti Akadémia néhány képet közöl a washingtoni Arlington Palotában
több évvel ezelőtt készített felvételeiből.
A szecesszió, a régitől való elszakadás új művészeti iránya stílusában kreált teaszalon csodaszép bútorainak romantikus, szenvedélyes vonalvezetése a tizenkilencedik és huszadik század fordulója évtizedei letűnt világát idézik.
Tea salon
Tea salon
Tea salon
Tea salon
Nemzeti Akadémia
*
Öröktől fogva
A Nemzeti Akadémiának némi rábeszélés után sikerült az egykori magyar író egyik költeményéből vett sorokat megjelentetni.
A költemény a Perzsiát Iránná deformált terror forradalom alatt íródott Cyrus trónörököshöz, akinek Dr. Helios 1996-ban egy brit birodalmi fogadás alkalmával át tudta adni ajándékát.
A költemény érdekessége a sorok dactylusokba foglalása, mely magas technikai tudást bizonyít a száműzött író részéről.
Az ártatlanul üldözött és súlyosan bántalmazott író a magyar néptől és kultúrától elfordulva küzdötte fel magát a megsemmisülésből az emberi sorba, ahonnan kitaszították a magyar néptől idegen sztálinista-fasiszta zsidó banditák.
Végül is nem a meggyötört és kitaszított ember veszített a hatévi üldözés és kínzás gyalázata után, hanem a magyar nép, amiről a jelenlegi kormányzat nem eléggé művelt és szalonképtelen tagjai nem akarnak tudni.
A költemény első szakaszát és a zárószakaszt nem közöljük, mert el kell kerülnünk a plagizálást, ami érdemtelen haszonhoz juttatná ma is a magyar hatalom bitorlóit.
Az első szakasz időmértékes verselésben indul, melyből csak egy sort idézünk.
A következő sorban olvad bele az időmértékes verselés dactylusokba (mely maskulinumot jelent latin fordításban.)
A dactylusokból ismét időmértékes verselésben olvadnak ki a befejező sorok.
Olvassák a haza kitaszított tehetségének megjelenésre engedélyezett, számunkra megtisztelő szavait.
Öröktől fogva
"...................................................................
Most halálnak madara száll országod egén.
Xer-xes és Dari-us u-tó-da
Cy-rus,húzd ki a kar-dod!
Két e-zer é-ve, míg állt biro-dal-mad,
sen-ki se tud-ta, hogy szám-üze-tés-sel
ár-va fe-jed-re Cy-rus her-ceg
el-jön a nap.
Sem-mi sem ö-rök Cy-rus,
s tud-juk, bál-vány mind le-om-lik.
Most köny-nyek mos-sák ho-nod,
s á-lom palo-tá-dat,
de ..............................................................."
Dr. Deák Margit
művészettörténész
Nemzeti Akadémia
*
"A hattyú"
A hattyú
A hattyú
Amerikai film - 1956
Rendező Charles Vidor - Molnár Ferenc színműve alapján.
A mai világban egyre több ember boldogtalan, mert érzése szerint többet, jobbat érdemel.
De senki sem akar - s talán nem is tud - arra gondolni, hogy egy cél elérése csak hatalmas küzdelem árán lehetséges, s nem is biztos, hogy a csúcson a neki megfelelő életformára talál.
- Alexandra hercegnő szökésre szánta el magát a házitanítóval, de az anyja figyelmeztette:
Maradjon meg abban a világban, melybe beleszületett.
Egy hercegnő ott olyan mint a hattyú a tó tükrén, mely méltóságot áraszt és előkelő.
De mihelyt kimegy a partra, hasonlít az alacsony sorból való rokonára, vagyis a libára.
A film akkori és mai tanulsága;
mindenki maradjon meg saját milieujében, melybe beleszületett.
Aki nem született előkelő arisztokratának, az a paloták világában esetlen lesz és boldogtalan, mert nem találja meg a helyét.
Megfordítva is érvényes a filozófia.
Előkelő ember a gyalognép közt nevetségesen hat, mert az előkelőség útálatot és irigységet vált ki a nevelés hiányában tanulatlan, csiszolatlan, szegények körében.
Nemzeti Akadémia
*
Képgaléria .jpg?1675029068209)
Képgalériánkban bemutatjuk a szecesszió egyik művészét
Alfons Maria Mucha
(*1860 Július 24- †1939.)
1894-ben A. Mucha elkészítette litográfiai plakátját a Théâtre de la Renaissance, Gismonda előadáshoz, melyben a kor leghíresebb színésznője, Sarah Bernhardt játszotta a főszerepet.
Sarah Bernhardt
(Alphonse Mucha - Sarah Bernhardt-Plakát 1894,1896)
A plakát 1885 Január 1-én jelent meg, s Alfons Mucha egyetlen éjszaka alatt híres lett.
A főszerepet játszott színésznőre a hirtelen siker mély benyomást tett, s a plakátművész hatéves szerződést írt alá.
A Kaméliás hölgy plakátja más volt, mint ami 1896-ban készült.
A tizenkilencedik századi romantika jegyében készült művek hűen tükrözik a felvilágosodás korának szenvedéllyel teli érzelmi világát.
Emotion
|
Impresszionizmus
1880 körül az impresszionizmus reakció a kortársi realista festészetre.
A történelmi festészettel, a kép tartalma túlshangsúlyozásával való szembefordulás, ugyanúgy, mint a romantika érzelmi túlfűtöttségével, a szigorú formai akadémikussággal és a műhelyfestészettel.
Már nem a kép megkomponáltsága, hanem a színek kerülnek előtérbe.
Fekete, vagy sötét színek szinte teljesen eltűnnek.
Világos formák, éles kontúrokkal már teljesen hiányoznak s a képek a pillanat festészetéről beszélnek.
A színeket természetességükben alkalmazva, a kép egy optikai keverék lesz a megtekintőnek.
Az impresszionisták központi motívuma a természet és a fény.
A festők gyakran a szabadban festettek, mert a mesterséges fényt elutasították.
|
Szecesszió
Amint a 19.század végén Európában a politikai helyzet egyre jobban kiéleződött, a művészek a közeledő háborút "megtisztulásnak" tekintették, ugyanis a régről eredőtől megszabadultak és egy komplett új művészeti felfogást akartak kifejleszteni.
Angliában kifejlödött az "Arts & Crafts" mozgalom, mely később mint szecesszió vagy új művészet egész Európában elterjedvén a viktoriánus forma ideálok ellen fordult.
A szecesszióval, mely nagyon is a szimbolizmushoz ragaszkodott, a művészet ismét értékes, dekoratív és egyedi lett.
A drága anyagokhoz való ragaszkodás különösen Gustav Klimt "Aranykorára" volt jellemző.
|
Expresszionizmus
Az új évszázaddal a művészet világa is új lendületet kapott.
Az expresszionizmus ismét elfordul az anyagias világszemlélettől és a szellemi kifejezésekre koncentrál.
A régi hagyományokat minden eszközzel meg akarja törni és mint egy új kezdetnek, a háborút kívánja a társadalmi formák feltörésére.
Hogy milyen naívan gondolkodtak az expresszionisták, az hamarosan kiderült.
Bár feltétlenül megjavítani akarták a körülményeket, mégse kínáltak ehhez javaslatokat.
Az expresszionizmus oszthatatlan minden csoport számára, mely előnybe helyezi az emberábrázolást annak szomorú psychikai helyzetében.
|
|
Hachi, a leghűségesebb barát
(Hachi; A Dogs' Tale)
Amerikai film, 2009
Dráma
Rendező; Lasse Hallström
Szereplők; Hachi, Richard Gere, Bill Johnson, Vicki Shigekuni Wong
Parker Wilson egyetemi tanár egy kiskutyát talált, akinek nem akadt gazdája,
ezért magáhozvette és nagy szereteben felnevelte.
Hachi minden nap ötórakor várta őt a vasútállomás előtt...
A zenetanár szívrohamban meghalt és Hachi egész életén át várta jó gazdáját
a vasútállomás bejáratánál.
- Amikor a professzor elvált felesége tízév után meglátogatta egykori férje sírját,
találkozott Hachival a vasútállomás előtt.
A leghűségesebb barát megértette, hogy jó gazdája nem jöhet soha többé.
A találkozás után hamarosan ő is eltávozott az örökkévalóságba,
ahol rátalált rég nem látott gazdájára.
Nemzeti Akadémia
|
| |
*
|
|
|
Adoratio
Mai classica philologia előadásunkban a megszólítások formáiról, címekről lesz szó.
Nagy ereje van a megszólításnak, mely ha illetlen, elrontja, vagyis eleve lehetetlenné teszi két ember jövőbeni kapcsolatát.
A magyar nyelv találóan mondja; "amilyen a zaggyonisten, olyan a fogaggyisten."
A második világháború előtt a magyar társadalom erős hierarchiára épült - baloldali megfogalmazás szerint osztálytársadalom, sőt "feudalista csökevény" volt - melyben minden ember tudta, hol a helye.
Ezért nem kerülhetett a csizma az asztalra mint a szovjat megszállók uralma alatt, amikor a kétszer két osztályt végzett akárkikből "valakik" lehettek.
Magyarország meghódítója, az orosz zsidó bolsevizmus a szilárd alapot akarta megsemmisíteni, mindenféle alattomos támadással és kitalációkkal.
El lehet gondolni, ha egy négyosztályt végzett, jókoranagy, bot csinálta bolsevikot méltóságos úrnak szólítottak volna, milyen groteszk lett volna.
Gyakran a zsidók gondolkodásmódjának elemzésével kell kezdenünk a dolgok menetét, s most is ezt tesszük.
Az "ici-pici-kibuci" stílus, az általános tegeződésben keletkezett "mindenki egyenlő és egyforma" ideológia mindenkinek visszataszító.
Két ember csak akkor egyforma, amikor alszik.
De amikor felébred, már két különböző és abszolút módon eltérő individuumokról beszélünk.
Az emberek se gondolkodásukban, se viselkedésükben, se vágyaikban nem egyformák és még csak nem is hasonlóak egymáshoz.
S így van ez jól és így van ez rendjén, mert az emberek természetüknél és képességeiknél fogva nem is lehetnek egyenlők.
Mindig csak a cselekedet számít, vagyis egyfajta eredmény - ugyanis a bíróság előtt is csak a cselekedetet lehet megítélni, de sohase a szándékot.
Ha az egyik ember szellemi tehetsége és munkája eredményeként valami konkrét hasznot tesz az asztalra, mindig tiszteletre méltóbb mint az, aki semmit se tesz, esetleg a hasznot erőszakkal elveszi.
Tehát az embereket meg lehet és meg is kell különböztetni - de nem negatív szándékkal, mert az ellenérzést kelt.
A kulturált megkülönböztetésnek formái, jelei vannak.
Az egyik a megszólítás, melynek mindig tiszteletet kell kifejeznie, ugyanis még a haszontalan ember is ember és nem sarokba utasítandó kutya.
Minden ember méltóságát tisztelni kell s ebben nincs kivétel.
A szláv zsidó bolsevizmus azzal kezdte uralmát, hogy mindenkitől mindent elkobzott.
Második lépés a nincstelenek elleni ideológiai szubverzió volt, vagyis a meghonosodott hierarchia szétverése.
Nekik az ember nem volt egyéb rabszolgánál, s így is bántak vele.
- "Hé te," "munkásnő álljon a sorba!" "nálunk mindenki munkás," "nem kellenek ide a királyok," stb. stílusában való megalázó bánásmód a mai napig mérgezi a magyarok szétmarcangolt lelkét.
Hosszú bevezetőnk után a megszólítások hatására és a nyelvek közti különbségekre térünk át.
Előbbi tanulmányunkban már foglalkoztunk a német és magyar nyelv néhány kifejezésének összehasonlításával, s most is a német nyelvet vesszük alapul.
A német nyelv a mindennapokban csak egyféle megszólítást ismer, mely tiszteletet fejez ki.
Ez pedig a "gnädige"/gnédige/ ...Frau - nagyságos asszony,
(hímnemben gnädiger Herr) a germánok értelmezésében "nagyságos."
A "Gnade" szó pontos fordításban kegyelmet jelent.
A következő megszólítási fok a németben már nagyon magas, vagyis a "Hoheit" / hóhejt /- fenség - vagy Durchlaucht / durhlauht / ami a fenséggel azonos.
Fürstliche Hoheit - fürsztlihe hóhejt - fejedelmi fenség.
Kaiserliche /kejzerlihe / Hoheit - császári fenség.
Kaiserliche Majestät /majesztét /- Császári Felség.
A szavakat ebben az esetben magyarul is nagybetűvel kell írni, mert a Császári Felségből
- magyarban Királyi Felségből - csak egy van.
Ugyanez az adoratio /adoráció - megtisztelés, megszólítás / jár az uralkdó feleségének, vagyis a császárnénak és a királynénak is.
A magyar nyelv Európa legfejlettebb, legkifejezőbb nyelve.
A tizenkilencedik századi nyelvújítás alaposan kicsiszolta a magyar nyelvet, melynek kulturáltsága és árnyaltsága egyetlen nyelv mögött se marad el.
A magyar nyelvben sokfajta megszólítás létezik - létezett - melyről sokan már nem tudnak, mert a bolsevizmus a magyar népet nyelvében is meg akarta semmisíteni.
A legegyszerűbb megszólítás volt egy félig-meddig ismeretlen személlyel szemben az "asszonyság" ill. "uraságod" szó.
Az egyszerű parasztasszony elszégyellte volna magát, ha asszonyságnak szólították volna.
A módosabb parasztembert a "gazda" szóval illett megtisztelni.
Ha a faluban volt valamilyen mesterember - legtöbbször patkoló kovács - a feleségét, aki gyakran már nem túrta a földet - már az asszonyság szóval tisztelték meg.
Ezután következett a "tekintetes" szó, mely gyakran köznemesre, vagy valaki másra utalt, mondjuk egy falusi tanítóra, akinek tekintélye volt.
Magyarországon minden tizenhetedik ember nemesi származású volt, csak sokan nem tudtak róla.
Ez az idegenek által a magyarokra kényszerített háborúkban való kiemelkedő bátorság jutalma volt vagy a királytól, vagy a hűbérúrtól, akinek a lovagi rangra emelt ember vazallusa lett.
A papság körében hasonló hierarchia uralkodik máig is a megszólításnál.
A "tisztelendő" úr, vagy atya általános szokás, s nincs szükség fokozatokra.
Az "eminenciás" kifejezés a püspöknek jár és a főpapságnak.
Róma püspökét - akit pápának is mondanak -, az "őszentsége" szóval különböztetik meg a főpapok megszólításától a mai napig.
A "tekintetes" utáni következő fokozat a "nagyságos" szó, mely megszólítás már valódi urat jelentett, akár egy gimnáziumi tanár, vagy egy többszörös bérháztulajdonos személyében.
A "méltóságos" szó, megszólításban már a magas köztizstségviselőt, mint a főispánt illette meg, de ide tartozott a bárónak, s a grófnak kijáró adoráció is.
A hercegnek kijáró tiszteletet a "fenség" szóval fejezték ki, vagy még hozzátették a "fejedelmi" szót, mely nem uralkodó családból származó bíborviselőre utalt.
De a "kegyelmes" kifejezés is megjárt neki, ugyanúgy mint a kormánytisztséget viselt miniszternek.
Az uralkodóház tagjait Magyarországon "királyi" szóval is megkülönböztették, vagyis "királyi hercegről, vagy királyi hercegnőről" beszéltek.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában tévesen "főhercegnek" mondták az uralkodó családjából származó császári, vagy királyi herceget.
Egy Habsburg herceget Ausztriában császári, Magyarországon királyi hercegnek kellett volna szólítani.
Ezen kétszerességnek vetett véget a "főherceg" szó, mely szerintük megfelelt - de a magyar történelmi hagyományoknak nem.
Az Osztrák-Magyar Monarchiáig Magyarországon főherceg nem létezett.
Helytte a királyi herceg cím volt érvényben.
Ebben az esetben a megszólítás "királyi fenség" volt, amit írásban név után nagybetűvel illett írni - az udvari etikett szerint.
Ezután már csak egyetlen megszólítási forma létezett, a "királyi felség", mely csak az uralkodót és nejét illette meg.
Irásban mindig nagybetűvel írandó.
Bizáncban, az "angyaloktól épített Konstantinápolyi Szentpalota" urának, a birodalom bíborbanszületett uralkodójának külön titulusa volt, melyet más uralkodónak nem adtak.
"Szentfelség" vagy "Szenstéges Úr."
Oroszországban ebben a tekintetben is túlzásba estek, mert uralkodójuknak a "mindenható" címet adták.
"Mindenható cár."
Beszélnünk kell még két megszólítási formáról is.
Az egyik a diplomáciában ma is használatos és elengedhetetlen "Excellenciás" ( ekszelenciás ), valamint az egyházi titulus, az "eminenciás".
A kettő nem tévesztendő össze.
A háború előtt a kormány tagjai se vették rossznéven, ha "excellenciás úrnak" titulálták őket.
Diocletianus császár a mintegy száz évig tartott anarchiát követően, uralkodását a rangok és titulusok rendezésével kezdte.
Részben ez is hozzájárult a rend és biztonság megszilárdításához.
A zsidóknál általános a tegeződés a hadseregben is, a "te is zsidó, én is zsidó" alapon, tehát nem lehet "urizálni".
A zsidók kizárólag saját erkölcsi tekintélyüket ismerik el de senki másét, ugyanis csak önmagukat tekintik embernek.
Ezért mások se ismerik el a zsidó tekintélyeket.
Érdekes lenne hallani, hogyan szólítják meg a jeruzsálemi főrabbit a hozzá szóló gyalogzsidók.
Biztosan nem mondják neki; "hé te", vagy "hé maga!"
Tehát náluk is lehet egyfajta hierarchia a megszólításban, mely az "első zsidót" illeti meg.
Más népek megtörésére és uralására nagy szorgalommal verték szét a tőlük idegen kultúrákat és életmódokat.
Ugyanis csak a zsidó életszemlélet alapján tudták térdrekényszeríteni a nemzsidó népeket, melyeket nem vesznek emberszámba - amit a nyilvánosság előtt tagadnak.
A tudomány eszközeivel azonban más bizonyítékok vannak...
A régi világgal, a régi megszólítási formák is lejártnak tekintendők.
De a kulturáltsághoz, a független egyéniséghez hozzátartozik, hogy tudjunk róluk.
Mert ha semmi se számít, ha már semmi se érdekes, egyszerre nem marad más, csak az üresség, ami nem mond semmit.
Manapság elegendő, ha egy hölgyet a "nagyságos asszony" szóval tisztelünk meg.
A "nagyságos úr" megszólítás kissé idétlennek tűnik, de olykor helyénvaló.
Egy nagyhatalmú oligarchát, akinek több pénz áll a háta mögött mint némely európai kormánynak, nem lehet más megszólítással "megpuhítani."
- Különben nem nyílik meg a pénztárcája sohasem.
A faragatlan magyar bolsevikok defetista / védekező / támadással is próbálkoztak, s az "uram" és "asszonyom" megszólításra nyeglén, arrogáns módon válaszoltak;
- "Nem vagyok a maga ura - nem vagyok a maga asszonya."
Ennél nagyobb bunkóság már csak a szovjet dalban létezett, melyben a bunkócskát megénekelve azt felmagasztalták.
Legközelebbi előadásunkban a megszólítások hatásáról értekezünk és az idegen szavak eredeti, megfelelő írásmódjáról és kiejtéséről.
Érdekes és tanulságos lesz, olvassák olyan szeretettel, mint amilyennel mi leírjuk.
A kulurált akadémiai stílus sohase megy ki a divatból.
Akármilyen politikai rendszer is következik, a bunkóság maradjon ott, ahova való.
A szláv zsidók által uralt bunkó szovjetségbe.
Dr. Constantin Helios
Nemzeti Akadémia
00.jpg?1675029068209)
.jpg?1675029068209)
00.jpg?1675029068209)
00.jpg?1675029068209)
.jpg?1675029068209)
00.jpg?1675029068209)
00.jpg?1675029068209)
00.jpg?1675029068209)
